logikusan gondolkozol?

logikusan gondolkozol?

Szerző: Spisák Györgyi

Egy kis logikai feladat, melyet a minap Mérő László tanár úr egyik kiváló művében, történetesen az Észjárások c. könyvében találtam meg újra.

A feladat a következő:

  • Négy kártya van előttünk:

  • Minden kártya egyik oldalán szám, másikon pedig betű van.
  • El kell döntenünk, hogy igaz-e az állítás, miszerint: “Ha egy kártya betűs oldalán magánhangzó van, akkor a számos oldalán páros szám áll.”
  • Kérdés: Hány kártyát és melyiket kell megfordítanunk, hogy ezt az állítást biztosan meg tudjuk helyesen válaszolni?

Mielőtt tovább olvasnál, mi a tipped?

Elsőre talán nem tűnt nehéz kérdésnek, még is az a tapasztalat, hogy a legtöbben rossz választ adnak, egy kísérletben mindössze a válaszadók 4%-a tudta helyesen megválaszolni a kérdést.

A helyes válasz az, hogy 2 kártyát kell megfordítani, méghozzá az “E”-t és a “7”-est. De miért?

Ha csak rövid idő alatt, ránézésre megválaszoltad a kérdést, akkor talán nem volt időd analitikusan végigmenni egyenként a kártyákon, illetve átgondolni újra pontosan, hogy mit állítunk. Ha még egyszer megnézed a fenti állítást és a következő magyarázatokat, érteni fogod, hogy miért mondom ezt.

Miről kapunk információt az egyes kártyák megfordításával?

  • “E” jelű kártya: ha megfordítjuk, megtudhatjuk, hogy magánhangzó esetén igaz-e a kártya alapján, hogy páros szám van a másik oldalán, vagyis hozzásegít minket a megoldáshoz.
  • “K” jelű kártya: ha megfordítjuk, nem tudunk meg semmit az állításról, ugyanis nem magánhangzó van rajta, és azt nem állítottuk, hogy a mássalhangzós kártyákon páratlan számnak kell lennie.
  • “4” jelű kártya: ha megfordítjuk, szintén nem tudunk meg semmit, hiszen azt nem állítottuk, hogy a páros számú kártyákon feltétlenül magánhangzónak kell lennie, éppen lehet mássalhangzó is.
  • “7” jelű kártya: ha a másik oldalán magánhangzó van, akkor nem igaz az állítás, tehát meg kell fordítanunk ahhoz, hogy biztosan eldönthessük, hogy igaz-e az állítás.

Az, hogy sokan az “E” és “4” jelű kártyákat fordítanák meg, azt jelezheti, hogy van egy olyan elképzelésünk eddigi tapasztalataink alapján, hogy ha valamiből (egy feltételből) következik egy másik valami (a következmény), akkor az is igaz, hogy ha ez a második valami (a következmény) nem igaz, akkor a feltétel ellentéte igaz. Ez alapján azt feltételezhetjük, hogy ha a magánhangzós kártyákon páros számnak kell lennie, akkor a mássalhangzósokon páratlannak, bár ez nem volt része az állításnak, amelyről el kellett döntenünk, hogy igaz-e. Jelen esetben automatikusan arra a következtetésre jutunk, hogy ha a magánhangzó páros számmal jár együtt, akkor a mássalhangzó bizonyára páratlannal, pedig ez nem volt része a vizsgálandó állításnak. Persze az egész logikai bukfenc háttere nem ilyen egyszerű, mert nagyon hasonló típusú, más kártyákat tartalmazó feladatban szinte mindenki sikeres. De ezt nálam sokkal jobban elmagyarázza a könyv, érdemes elolvasni.

A fentiekkel csak egy egyszerű tényre szerettem volna rávilágítani, még pedig arra, hogy:

“néha teljesen logikusnak tűnik a gondolkozásunk saját magunk számára, de jobban megvizsgálva a kérdést, kiderülhet, hogy valami elkerülte a figyelmünket.”

Gyakran megesik ez a hétköznapi életben és a munkánk során is. Persze jellemzően igyekszünk a feladatokat, problémákat a lehető legjobb szándékkal, és a legjobb tudásunknak megfelelően megoldani, ez azonban nem garantálja, hogy ténylegesen a legjobb eredményre is jutunk. Ilyen eset lehet például, amikor egy vállalat a termelési, működési folyamatait megalkotja és minden résztvevő úgy gondolja, hogy minden körülményt figyelembe véve sikerült a lehető legoptimálisabb modellt kialakítani. Később persze – ha egy idő múlva újra megvizsgálják – kiderül, hogy mindig van még jobb, még hatékonyabb működés, és akik fontosnak tartják a folyamatos fejlődést, tesznek is azért, hogy megtegyék a megfelelő lépéseket efelé.

Ezért érdemes időről időre felülvizsgálni, hogy a korábbi problémát újra elemezve vajon ugyanarra a következtetésre jutnánk-e.

“Vagy létezik egy jobb megoldás, amit korábban – esetleg időhiány miatt vagy mert túl egyszerűnek érzékeltük a problémát – nem vettünk észre?”

Ha van kedved, próbáld ki egy régebbi problémával, hogy ugyanarra a megoldásra jutnál-e most is, lehet, hogy meg fogsz lepődni. De ez nem gond.

“Igaz, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek, de szerintem ez mindaddig nem baj, ameddig képesek vagyunk ezt belátni és változtatni, ha kell.”